Már gyógyulok

Mátr   gyógyulok.  Nagy  út  volt,  míg  az  önzés 

tág  ciszternája  ennyire   tele  lett, 

az  ötvenedig  évnek  megjöttéig 

nem  voltam  más,  csak  csupa  felelet.

*

Kérdést  se  vártam,  őrült  lendületben 

megfeleltem  a  poklot  és  eget 

és  dölyfös  kín  volt,  mellyel  azt  csodáltam, 

a jóváhagyás  miért  késeget.

*

Már  gyógyulok.  Az  út  a  ciszternáktól, 

mik  kiapadtak,  a  pusztába  ért, 

a  forró  vihar  ronggyá  tépte  lelkem, 

csak  kérdés  vagyok,  csupa  halk  miért ? 

*

Egy  lépés  még,  s  tán  eljutok  a  célig, 

hol  elhalkulnak  azok  és  ezek, 

föl  gyógyult,  békés  szívvel  éldegélek, 

nem  felelek  és  nem  is  kérdezek.