Legyozotten

babumargareta01•  2021. szeptember 24. 19:17  •  olvasva: 78

Az édes valóság mi létemért küzd

rózsaszín hajnal halálán,
vas karmokkal szorít valósan
miközben
keskeny vonalat húz számon ,
s töprengve kérdem igaz -e 
feltámad -e az érzés"?
Lehet-e könnyen közönnyel
elbúcsúzni ha nincs szó ,
s forró üzenet ,
mi átölelne ,simogatva lelkem ?

Hold anya töprengve magányában
sejtelmesen
árny karjaival magához szorít ,
s földöntúli csókot hint ,
s meggörnyedve bánatom terhe alatt
búcsút intek,
a hold ragyog szűzi kísértésében
ott ahol a nap fürdött arany lángban
egykor ,
s nevetve hinti két kézzel kékes fényét
felém, ki tévelygek öntudatlan
titkaim között .


Keresem tekintetemmel az igazit -
meghalt tündérek képe
semmibe fogózva fürdetem magam
a fényesség medrében,
s fölöttem repülnek éji madarak,
oly csöndben ,
majd felfogom lassan az igazi igét
fosztott reménnyel
s a fodros ruhámba bújtatom arcom
puha selymes bánatom csókolom 
tisztán legyözötten. /W.B./

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!