Kezdet nem volt

Kezdet nem volt ,csak örök vég,
sorsom könnyű volt,vagy nehéz
velem az élet mindig szembenéz ,
lehetne vitatni,

Mert ha kis részekre szaggatom
a teremtés különös áradását
mindenből lassan rám is zuhant
valami áldott.

Mert a létben,emberek között,
néha lentebb ért a mennyezet
és sajgó lelkem emberibb lett,
mint a mesében.

Néha hasztalan vággyal kerestem,
a keveset,vagy semmit sem,mert
mit kaptam,azzal sokszor beértem,
az édes keveset.

Elbillent ,éretlen gyengéd erővel,
a végtelen hosszú úton döcögtem
jót alig ismertem,de mégis hittem
a vak szerencsében.

Mert válogat a világ feketét -fehéret ,
buborékol gyakran feltörő örömed ,
de alig simítod meg gyötrelemmel
máris fáj kezed.

De ,ha megkóstolod az igazi értelmet
és éber-álom vaksötétben eléred
tudod nem a mának ígérték elédbe ,
cafatokban fog hullani öledbe.