Két szív egyszerre dobog

Hívtalak s te jöttél.

Szemed meglobbant, derekad meghajlott

az ébredésben, amikor feléd

karolt poláris ellened-

Én.

Nem is gondolkoztál.Nem is sóhajtoztál.

Nem láttam benned a világot.

Tikkasztó, piros fény voltál,

meleg, zsibbasztó fény,

amikor átöleltem valladat

s magammal hívtalak.

Odakinn hullott a hó

a nap mosolygott

az emberek bújtak előle

mi ketten kályhához ültünk

egymás mellé.

A tűz duruzsolt

mi kacagó szemmel esküdtünk

a hideg ellen,

Forró vagy.

Én is az vagyok,ölelj. Én is ölellek.

Dobog a szíved,

az enyém is dobog.

A tiéddel egyszerre dobog

ereidben lüktet a vér. 

az enyémben is lüktet,

együtt a tiéddel,mindig a tiédde