Két szemedért

Kék most az ég és süt a nap,
sugár zubog, mint tűzpatak,
szívemben bimbóként bomlanak
kimondhatatlan, szűz szavak.

Most nézz az égre: fecske száll!
Szinte súrolt s már messze jár
és ahol eltűnt, a domb ívén
táncra perdül sok tündérlány.

Te azt ne tudd, hogy ennyi szép
színfolt és boldog semmiség
fölött, kopáran s társtalanul
zord csúcsnak is kell lenni még.

Kimondhatatlan szűz szavak
bimbóznak bennem s tűzpatak
zuhog rád s zuhog rám győztesen:
Férfi vagy ! Nézz reám!. Süt a nap!

Te csak nézz a kék szemembe,
onnan hull fény víg életedre,
ha visszanézel: zord sziklaszirt
vet árnyékot két szép szemedre.