Békesség a szívben

• Mi lesz velünk e furcsa létben
  ha rozoga ,sántító napok keményen
  őrlik az örömök hangos mosolyát
  s vért fakasztanak kötözött sebeken.
  
  Oly bánatos a düledező életünk
  hánykolódnak érzéketlen undorok
  ég és pokol együtt összefogottan
  megtervezik utolsó végszavunk.
  
  Mert bús harcok temetője a Világ,
  emberi testek hamvadó emléke,
  bilincsből szabadult színes érzelmek
  megtépázott szenvedő lángoló tüze .
  
  A föld abroszán piros rózsák
  bolyongó lelkek utolsó szavát
  magukba zárják jóságnak hatalmán
  szilárdan a béke szürkés rácsain.
  
  Hódolva állunk a zsongó viharban
  szemünkben istenek vad szeme
  ajkukon el nem suttogott halk imák
  múlandó frigyben , szívek álmában.
  
  Mert úgy fáj a szomjas türelem,
  a vérrel tele sírt földnek avarján
  egy Világ képe gyökerekbe mélyed
  az örökös szomorú örvények felett .
  
  S a törvények mik kergetik magukat
  árnyakba fogózva meg- meg szakadnak
  a gyógyító szerenád jövendőjében
  halált gyalázva győztesen újulnak./W/B.

• Zenebonában szebb az üstökös
  a félig megvilágosodott égen
  lobogó csóvája szikrát öntöz
  örvényben kavargó fényeset.
  
  
  És jön, megy
  lángolva ,hevesen dübörögve
  foszforos közegbe ütközve
  a nap rendszer halálát sugallja
  mennybe törő csuda szépet .
  
  vörös lobogása kísért szüntelen,
  lelkemben felforrósítja vérem
  s várom az új csillag születését
  a kék égnek tiszta szemfedőjében.
  
  Más csillag világban
  új csillag születik hevesen
  olyan mintha más testet öltene
  kivillannak hófehér lábai .
  
  s csóvája eltűnik a felhőkben
  szárnya van, teste átalakult
  olyan mint egy álcázott sárkány
  vérbőséggel szítja haragját.
  
  mely ádázabbak az átkoknál
  villogó fogai marcangolják
  kihűlt csillagok hamvait
  testté vált áhítatos szépséggel.

ogy mondjam el, hogy mi vagy nekem
mert ugye mégis szép
szív- simogató 
találkozás volt nagy ragyogással
suhantál szívembe hívatlan
és már nem lettél idegen
szájamon bimbóztak csók rózsák 
s lelkemben zavaros töredékek 
a múltnak fájó emlékeivel
kisimultak töretlen
egy virágos út lettél sorsom életén.
Találkoztam ember sereggel
kik vágyódva felém néztek,
de ily döbbenetes nagy találkozás 
nem adatik meg mindenkinek
és nem hagyod békén szívemet
reggel, délben ,este,külön formában
jelzed ittléted ,
mert benned a cél nyugtalan
rám gondolva szüntelen .
Szinte érzem kezedet a fejemen,
bár távol vagy de nélkülözlek
mert én sem tudom mi van velem
mily játékot szántál nekem ,
mily égből hullott szerelem
mely gyönyörrel keveri a sorsomat .
Hogy magyarázzam meg a magyarázatlant 
mert nélküled én sem lehetek
varázs szóra kedvedre megremegek
és eloszlik a bűn s a szerelmi játék
kettőnk között véletlen../W.B./

                                                                         
O a test, a megszenvedett test
szűkebb vagy tágabb pillanatban
szigorú törvények mellett is
megtelik a sors keserűségével
s megfojtott szavak bőségében
csak árva sóhajtás az mi táplálja 
a szürke hétköznapokat.



Csak az öröm óda dúsít lelket
szívig hatoló káosz fergetegében
agyadba vésődik a zene hatalma
alázatosan szemét behunyva ,
s lelkes harci státuszában túlél
halál üvöltést , s ritmusos örvénybe
ziláltan kavarodik a test nyirkaiba.



Ily módon a törvények szabályosan
körülénekelnek évszázadokon át,
s ha megakad süket fülek világában
bőséggel szórja egész akkordokkal
ritmusait a borzalom éterében ,
mert rend kell legyen a lélekben
az átvirrasztott zűrzavaros létben.



Ily módon fogyhatatlan a boldogság ,
a csillagok kristályából visszaverődik
türelemmel , eget seprő hold szava
az értelmes beszédek sorozata ,
már nem félelmet, már öröm ódákat
becézget nők s férfiak kedvére ,
közös nyelvre tanítanak cinkosan ./W.B.

• O a test, a megszenvedett test
  szűkebb vagy tágabb pillanatban
  szigorú törvények mellett is
  megtelik a sors keserűségével
  s megfojtott szavak bőségében
  csak árva sóhajtás az mi táplálja 
  a szürke hétköznapokat.
  
  
  
  Csak az öröm óda dúsít lelket
  szívig hatoló káosz fergetegében
  agyadba vésődik a zene hatalma
  alázatosan szemét behunyva ,
  s lelkes harci státuszában túlél
  halál üvöltést , s ritmusos örvénybe
  ziláltan kavarodik a test nyirkaiba.
  
  
  
  Ily módon a törvények szabályosan
  körülénekelnek évszázadokon át,
  s ha megakad süket fülek világában
  bőséggel szórja egész akkordokkal
  ritmusait a borzalom éterében ,
  mert rend kell legyen a lélekben
  az átvirrasztott zűrzavaros létben.
  
  
  
  Ily módon fogyhatatlan a boldogság ,
  a csillagok kristályából visszaverődik
  türelemmel , eget seprő hold szava
  az értelmes beszédek sorozata ,
  már nem félelmet, már öröm ódákat
  becézget nők s férfiak kedvére ,
  közös nyelvre tanítanak cinkosan ./W.B.