Békesség a szívben
VersEgyedül
Szívem hallgat mint a sír
ráfekszik az alkonyat
távol mozdony füttye
sír egy távoli vonat.
Mit csináljak ,két szemem
álmatlan sotétbe néz
sirva mondom édesem,
s bénára visszahull a kéz.
Tárul, esd ,és visszahull
édes ,édes,édesem
lásd a lámpám is éjbe full
s itt maradtam részesen.
Arván, búsan egyedül
mind sürübb az alkonyat
rám a bánat estje ül
és búg egy távoli vonat.
A tükorben
A tükörbe,
Hajad őszül
A szemed alján szarkalábak,
Nézésed már nem harcos nézés
S az én szemem is könyelábadt..
Fehér kendővel intek Feléd
Kössünk békét én régi párom
így deres fejjel visszanézőn
Mért harcolunk még mindenáron
Belefáradtam, hagyd a harcot,
Hisz oly hamar öregszünk,
meglásd.Nézz a tükörbe:
őszülünk már,
Mikor fogjuk szeretni egymástf
Veszedelem
Rohanó este mordul előttem
csillogó fénye ,oly kedvetlen
kíséri utam mint aki morogja,
nincs már sehol hely, kacagva.
Nyikorgó kapuk, a szél ugat
becsapott ajtók, remegő ablak
s velőmbe borzongató jeges
szájzavar,mi utánam rohan.
Fekete szájból bársonyos hang,
mi átkarolja testem minden nap,
egy civakodó, haragos vad utálat
sepreget előttem s belém harap.
Felettem leng a kékes öreg Hold
sárga karimája borzosan,átkarol
zöld szikrák szállnak szerte-szét
s kitárom szívem, hogy belopózzon.
Ordítok az égre, hogy tönkre tett,
de a kárpitja meg sem libben,
s a Hold körül ,mint lassú bárka
enyhe felhő úszik ,sárga ruhában.
De ma éjjel, a vad kínok hámjából
őrjöngve lépek a csillagok mámorába
a sors fölött az ég, csak égi homlok
hova a szív az álmait betakarja.
Ha múlik
- Őrök időknek lejtőjén
- ülsz hallgatagon ,
- csak pillantásod rebben
- a lüktető óramutatón.
- Harmatos arcod ,kéjjel
- köd és felhőkbe borult
- míg őszi fák sárgulása
- lehunyt szemed vívódása
- és zavartan követed,
- hogy a sós tenger vize
- egybeolvad lengén
- zavaros könnyeiddel.
- Vért izzad a tested
- hulló őszi lombokon
- bíbor napsugárban
- múltad lankadása,
- a hosszú lejtőn rohan
- s hirtelen megtoppan.
- Az öreg idő sürget
- ezredek távlatában
- te csak hallgatod csöndben
- tenger morajában
- ahogy apad némán
- percek,órák ,napok álma.
- Követed vívódó múlásod,
- míg szívedben a bú tapad
- kérgesen összeragadva
- agyad sötét kamráiban . [W.B.]
bünbe esés
- Sejtjeimben mint férfi illata
párázik tisztán
a vágy búja forrósága ,
s a szerelem szonátája
melyben az alázat
csókig vibrál ,
gyorsan pergő zene szóra
nem kímél ,
ha ajkadon forró csókom
simogatja arcod .
Kemény férfi karod
tüzesen tárul felém
szenvedéllyel ,
oly bizsergést szitál
könnyelműséggel ,
s lelkem vadul muzsikál
szívem zavaros áramán
vad gyönyörökkel
összekötve lelked és testem.
Mert test és szív egyesülése
nem harcolhat végtelen
szigorú törvénnyel
sisteregve ,
csak a titkos bűnbe esés
kacag részegen ,
fészket keresve a testben
szeszélyesen pihegve
a vágy szeplőtlenségével ,
hogy uralkodjon feletted
zavaros kínok mellén ..[W.B.]