Békesség a szívben
VersASSZONYI ÖRÖMÖK
Körül öleltek férfi vágyak
S lepergett rólam minden ölelés
ajkamról s karomról forró szorítások
aranyperece lehullott.
S én megyek tovább
Illatosan,ragyogón, tisztán, örök asszonyosan
s bársonyos bőröm a tavaszba feszül dalolón
Nem kell meddő ölelés,nem kell virágtalan csók,
Gyümölcs kell.Örökkévalóság
ideges, húsos gyümölcse- Ember
Most bennem pihen az idő
és testem arany ágyéka örök, szent maradás
s életem ritmusa , zene
Öröm,könny, gyermekkacagás.
AKIT A VIHAROK SZERETNEK
Vagyok egy messzi, távoli,idegen
planéta lakója
kit földre hullatott a Sors
Édenből a sivár valóba.
Szívemben csupa régi kép
Lelkemben csak tűnt álmok élnek
Ezért nem illek ide én
én sem értek, s engem sem értnek.
A föld, s lakói énnekem
mind ismeretlen, furcsa titkok.
S úgy néznek itt most engemet
miként egy oldhatatlan titkot.
Közöttünk nincs semmi kapocs
A szavak, hangok, jelek másak
Más az érzés, a gondolat,
lándzsákként feszülnek egymásnak.
Egymással szembe gőgösen
villan a szem, támad a lélek.
S hull az ütés, nyílik a seb
érzetén egymás erejének.
Örök dac és küzdelem ez
Lankad mindkettő, s mégse hagyja
És állni fog végig a harc,
míg le nem hullok szívszakadva.
VAKSOTET
A fény elsurran rémülettel,
a villám fércet öltöget
nagy tűje villog s port kavarva
még dörmög, aztán összevarrja
a földet és eget.
Ó szörnyű zsák e tág világ most
és úgy szűkül, hogy fojtogat,
a villám varr s a zord oromra
rátűzi bőszen és morogva
a felhő-rojtokat.
Aztán már szinte vaksötét van
egy rántás csak s megfulladok
Az ég is izzad s úgy dereng még
didergő bőrén a verejték
mint hunyó csillagok.
BEKE ES HABORU
Bizony mondom nektek
Bennünk van a béke
és bennünk van a háború-parázs
Es tölünk függ, hogy eljön-e a Csend,
vagy elönti a világot a Láz.
Magamban, benned, őbenne, bennetek
mindenkiben a békét keresem
piros vért lökő, lüktető szivekben
a békét jelző fehér fényt lesem.
S m íg gyilkos gázokat fejleszt a, lombik
s fegyvert csempésznek határokon át
s az ember tágra-ijedt szemmel látja
húsz év előtti lázas onmagat
kiáltok mindén em ber-testvérem nek
Barfatom gyűjtsük a fehér sugarat!
Baratom ássunk aknát a fény-erővel
a háborúba vivő út alatt.
Káltok minden mcgremegö szívnek
es kérdem minden szivek összességét
Ttőled függ és a többi testvérektől
kivárnod ? vágyód ? akarod a békét?
Mert bizony mondom, bennünk van a béke
és bennünk van a háború-parázs
és tölünk függ, hogy leszáll-e a Csend
vagy felgyújtja a világot a Láz.
Oszi magasztalas
Ma kisiklik az isteni líra kezemből
S a húrjain át hét ívre feszülve terül szét lelkem
az őszi ködökbe,fájó, néma mezőkön.
Ma ne csengjenek apró rím csengettyűk amerre megyek,
ne zengjen az erdők fái között az őszi nagy hang,
mit suhanó szél penget amerre messzi tovább száll!
Ma nem magamat keresem, a tájak mély torkán,
nem magamat kutatom, valami halk,
ringató lágyság ölel át szinte,anyai kézzel.
Ma szét feszülök a humusz fölött, ős-isteni gőggel
és immár semmi se fontos,
az est, ködös őszön borul így a földre,
lehajló, nagy öleléssel.
S arra menőben egyszer látod a kettejük arcát
az ősz fátyol takarta, karcsú alakján .