Békesség a szívben

Vélemény
babumargareta01•  2021. október 25. 21:58

En meg hiszek

Én még hittem a végtelenben
bekötött szemmel
és furcsálltam a kegyetlen
elvetemült érdekeket .
Én még hittem a szépségben
szívemben erős lendülettel
térdeltem tenger előtt
varázs köpönyeggel kőrbe terítve ,
s furcsán ,sejtelmesen
hullámai furcsa neszbe
egymásba merültek ,
míg aranyhomok lábam alatt
ropogott megrendülten .
Akkor még kék volt a felhők leple
ma ellenségesen mered felém
zöld árnyalata csupa rettegés ,
s a meztelen igék ,tettek
a túlvilági szirtekbe vész.
Mennyi öröm,mennyi szépség 
halmozott el régen
csókos melegségben 
tejjel ,mézzel
csörgedezett a szerelem
lelkem csöndjében
míg ajkam felrepedt.
Én még hiszek a jövő keresztjében
szent bölcs szelek üzenetében
új ébredések kékebb tengerében
hol szívem lüktet hevesen
a hullámok egy szintjével
élvezettel eltűnődve benne {W.B.}

babumargareta01•  2021. október 22. 17:42

Nincs jol

Szígorú álom merevül

lehunyt szempilláim alá

fülem ébren őrködik

mintha mindig hallaná

a nap sürgető ricsaját.

 

 

Soha semmit nem álmodom.

Kínzó kérdések kopognak,

meghalni nemtudó tudatom

fáraszt,nappal összetör

és éjszaka nincs pihenés.

 

Igy is ,még így is kevés 

szigorú álom ösztöne

egyetlen vigaszom csak az

hogy nincs jól,hogy nincs túlvilág.

babumargareta01•  2021. október 19. 19:58

Séta a nyárban

Tüzesen izzik az árnyék,

a forró évszak kedvére

s a gyűszűvirág halványkék

szellőn gyűszűit rezzenti..

 

Izzad a föld s láthatatlan

a felhőkre párák szállnak 

míg vizek fölött szitakötők

rázzák aranyban selymük.

 

 

Lépteink nyomában lebegés 

lombok susognak,sötétzölden

fecske szárnyak felettünk

kéken csillognak eget seperve. 

 

Suhannak kasul-keresztül

nyitott szemmel utaznak

mindenféle szárnyalással

részegre szédítik magukat.

 

Mi csak langyos álmokban

kémeljük a zöldellő réteket,

természet erejét figyelve

mintha mesékben élnénk.

 

 

S hirtelen elfogy az út előttünk

elénk tárul a fény rezgésén

egy mosolygós homály, harmattal

s a hajnal bíbor fényt ragyog.

 

 

Nem emlékszünk semmire

csak áttetsző közeli tűzre,

mi sárgán ereszkedik felénk

a napnak árnyékot keresve.

 

Érezzük szívünk dobogását

a nyárnak forró kedvében,

fejünk felett áttetsző ég nyílásán

szüntelen víg zene leng ütemre.


babumargareta01•  2021. szeptember 28. 13:18

Alkonyi hajnal

  • Néma fegyvereit köszörüli fölötted a hajnal

    halványsárga nyila csiklintja a cifra eget

    gőzölög a sötétség s távolodik most indulatosan.

     

    Piruló fák közt hajtja a szél az éji ködöt már

    súlyos szárnnyal szállnak a göndör fellegek ott,

    bár szállana így el az életed egyszer!

     

    Barátod nézne utánad, mint csapkodsz az égi magányban,

    és a síkos párába mosdatva meg arcát

    kínzott lélekkel intene néha feléd.

     

    S te köszönnél habzó, fénylő búcsúszóval

    szavaid tiszta szelétől reszketne a fű s a magas part,

    s hullámzani kezdne az erdő meg a mart..

     

    Felhő lapul az égen,mint pecsét szöveten.

    S árnyék tapad a fűben,mint moha a köveken

    Óriás madár a táj,a csorgó holdban felragyog,

    s ha mozdítja szárnyait,reszketnek a csillagok.

babumargareta01•  2021. szeptember 25. 20:45

Bármerre mész

Felépülsz ,bárhova mész

a jéghegyek sapkáján is megélsz

hegyes lépteid mind merészebbek

utánad csak egy sötét űr kerget.


Meghitt csöndességemben

végső sóhajom a cigaretta füstben

száll, mint ahogy szállnak erkölcseink 

csak nézek utánad s az élményeink


csendre intenek , a kihalt réten

útamban keresnek százszor felejtések

ha velem maradsz, majd rajtad csüngők

de csak vigyázz ,könnyen nem sértődőm.


S míg bennem ezernyi hiány tódul

felépült testeden idegen fogalom

üres szívemben vérem sem sokkol

de megértetted mire kell gondolj.