Békesség a szívben

Szórakozás
babumargareta01•  2020. május 12. 11:52

Ikrek--mese

Nem tudom, kinek higgyek, mert az egyik azt mondja, hogy Székelykő várát az óriások építették, a másik meg azt, hogy Thoroczkai Vendel vajda őkegyelme., ennek előtte hatszáz esztendővel.
    Akkor, mikor jöttek a tatárok. Már akárki építette, a tatárjáráskor Thoroczkai Vendel uramé volt a vár, mely a magas hegy tetejéről büszkén nézett le Torockószentgyörgyre. Hát csakugyan jöttek a tatárok: égő faluk jelentették, hogy itt vannak. A megriadott nép azt sem tudta, merre meneküljön: várakba-e, erdőkbe-e?
     Többen futottak az erdők sűrűjébe, mint a várakba. Mire a tatárcsorda Székelykő vára alá ért, Thoroczkai uram mellett csak néhány hűséges cseléd maradt, na meg a két leánya: Ildikó és Gyöngyike .
 Ikrek voltak a leányok, úgy  hasonlítottak egymásra, mint egyik tojás a másikhoz. S szép mind a kettő, mint a ragyogó csillag. Úgy látszik, megneszelte ezt a tatárok vezére, mert megszállotta a várat köröskörül, s el sem mozdult onnét.
  Várta szép csöndesen, míg Thoroczkai uram kinyitja a kaput. Azt mondja akkor majd Thoroczkai uramnak: mehet kegyelmed, amerre tetszik, hanem a két leányát én viszem el! Hiszen ezt így elég szépen elgondolta a tatár vezér, s még csak egy hétig kellett volna várnia: elfogy az eleség a várban, s Thoroczkai uram bizonnyal, semhogy éhen halni lássa két szép leányát, feladja a várat. Hanem egy sötét, csillagtalan éjszakán rajtaütött a nép a tatáron (az éhség kergette ki az erdőből). Két fiatal székely legény vezette a népet, ezek bátorították: csak előre, utánam!
 Üsd a fejét, ott nem sántul meg! Ütötték bizony azok a tatárnak fejét is, lábát is.



Reggel, mikor kinézett Thoroczkai uram a vár ablakán, híre-nyoma sem volt a tatárnak. Bezzeg hogy mindjárt kinyittatta a vár kapuját, s leüzent a népnek: jöjjenek fel mind, van még egy kevés maradék ételből-italból, egyenek-igyanak a győzelem örömére. A két vezért meg külön is meg akarta ajándékozni. Mondta nekik:

  - Menjetek, nézzetek szét a váramban. Válasszatok magatoknak valamit, ami szemeteknek, szíveteknek legjobban tetszik, nektek adom. A legények bejárták a várnak minden zegét-zugát, s valahol meglátták az egyik leányt. Egyszeriben félbehagyták a keresgélést, nagy sietve mentek föl Thoroczkai uramhoz. Mondta az egyik:
 - Mindent jól megnéztem, Thoroczkai uram. Nekem a leánya tetszik legjobban.
 - Nekem is! – szólt a másik is lelkesen.
– Jó, jó - mosolygott Thoroczkai - csakhogy melyik?
 Mert két leányom van ám! Egyszeriben kiszólt a szomszéd szobába:
 – Ildikó ,Gyöngyike,!

   Abban a pillanatban beperdült Ildikó.
– Mit parancsol, apámuram?
– Hát Gyöngyike hol van?
 – Virágot gyomlál a kertjében.
  – Hadd gyomlálja – mondta az egyik vitéz –, én ezt a leányt választottam
 Bizony ha mind a ketten egyet választottak, a kard tegyen igazságot! Nem kellett ezt mondani, egyszerre rántották ki a kardjukat, a szemük összevillant: kettő közül az egyik itt marad! De abban a pillanatban, hogy a kardjuk összecsattant, beszaladt a szobába Gyöngyike is.
 S halljatok csodát, ki is esett mind a két vitéz kezéből a kard, pedig ugyancsak erősen megmarkolták.
- Ne, te, né - ámult-bámult a két székely vitéz-hiszen ezt választottam!
 Egyszerre mondták ezt: hiszen ezt választottam! Az öreg Thoroczkai békességet csinált köztük.
 Az egyik vitéz mellé állította Ildikót  a másik mellé  Gyöngyikét .Ildikó  ujjára aranykarikát húzott, a Gyöngyikéére ezüstöt.
- Ez a te jegyesed- mondta az egyik vitéznek
 - ez meg a tiéd, mondta a másiknak..
 Szent lett a békesség. Még azon melegében megtartották a lakodalmat, s mindkét vitéz vitte a párját a maga fészkébe. Így volt, vége volt, mese volt – meglehet,
dátum: április 20, 2020 Nincsenek megjegyzések:  Küldés e-mailbenBlogThis!Megosztás a TwitterenMegosztás a FacebookonMegosztás a Pinteresten