Békesség a szívben

Személyes
babumargareta01•  2023. április 7. 19:01

Nap sugaraban

Csak szorongunk a csapásoktól
folyton dicsérünk kuszaságot
nyugtalan életünk földi lazulás,
szép emberi érzelmeink, hervadás.

S kivilágosodnak vak szemeink
türelmesen az irgalmas Világra
már nem dicsérjük ősi diadalunk
büszke testben csak sorvadunk.

Arcunkon puhán torzul a mosoly
széltől kiszáradt cserepes ajakkal
bölcs Világról értelmet álmodunk,
csak ostort fog ránk a szeles vihar.

És mindennek megvan a lényege
cselekedetteink kárörvendőek,
jut is marad is az emberi jóságból,
kígyó módra csúszik-mászik élete.

Szemünk íriszében harcunk démonai
bölcsebbek mint minden szent érzés,
ki tudja látjuk- e még a bicegő jövőt
ha közöttünk a szavak elgyengülnek.

S majd testünk fecsegi léhaságaink
fennkölt beszédeink - érthetetlenek,
diadalunk már csak csalfa kuszaság
bele borzadunk ha mások is értenek./W.B./

babumargareta01•  2023. április 2. 16:30

TUNDEREK KOZOTT

Fák között járok és az ágak gyönge, 

bújó, finom, lágy rügyei felett, 

kigyúl a két szemednek drágagyöngye, 

kigyújtja a játékos képzelet.

 

És szállsz,siklasz ringasz, mint a tündér, 

az ágak közt és a rügyek között, 

kereslek és mintha tovatűnnél 

majd újra felragyogsz fejem fölött.

 

Hogy tépdesik szívemnek bíborleplét 

a gondok, vágyak karvaly karmai

Az ijesztő, kietlen némaságban 

szinte a vér csurgását hallani.

 

Szinte látni, hogy szökik ki szívemből

mint komor szökőkút titka- a vér.

És nem tudok ellene mit se tenni. 

Harcolni nem bírok én magamért.

 

Csak hangodat hallom, mondja- Itt vagyok. 

Csak szemed látom mint felém sugároz

És tétován kapdosok fától-fához.

Vágy lep meg utánad, forró, halálos.

 

babumargareta01•  2023. április 1. 15:45

A Rózsabimbóm

 Rózsabimbóm

 

A lelkem mélyén hetek óta titkon 

Egy rózsabimbó feslik, bomlik egyre. 

Sötét szirmú, rejtelmes rózsabimbóm 

Szívem vérébe mártom minden este.

 

Majd ha kinyílik vérvörös virága 

egy bús, csillagtalan, vak éjjelen

Olyant nem hord a büszke rózsa ága, 

Amilyen ez az én rózsám leszen.

 

Akkor majd elveszni látod a világot 

S örökre elszáll tőled az öröm,

Hogyha neveddel e sötét virágot 

egyszer átfúrt szívem fölé tűzöm.

 

babumargareta01•  2023. április 1. 12:00

TE MEG EN

TE MEG  ÉN

 

Hol valamikor találkoztunk 

egy régi szép nyár heve hűlt le, 

lábunk alatt elvirult fáknak 

lehullott lombja volt terülve.

 

Fejünk felett bús fellegektől 

volt terhes az ég szürke képe, 

eső szakadt, a szél üvöltött 

úgy kerültünk egymás elébe.

 

Soká jártunk a bús avarban 

kábán keresve, nem találva 

egy soha sem sejtett, nem tudott mit, 

hűlő hevünket arra szánva.

 

Soká tépett a szél dühében, 

hosszú sötétben botladoztunk

S hogy lassan egymásra találtunk, 

egymásnak száz bánatot hoztunk.

 

És mégis, mégis összefogtunk

Nem érti senki: bámul, megvet

mi tudjuk, ahol találkoztunk, 

ott adta sorsunk a legszebbet.

babumargareta01•  2023. március 31. 20:04

MIERT

Miért lett a bú hozzám ily járatos?

Tudom már: nem virágos kert az élet 

s lábam sosem selyem füvet tapos, 

csak tüske-fedte puszta messzeséget.


Gyerek maradtam, megvert csúf gyerek

a sors vezetget elveimnek útján

jönnek napok, emlékbús estelek 

halk üdvözléssel máris messze futván.


És annyi gyászos játék hívogat 

fulladva űzök lepkeálmokat

és tüske vár, hogy rőt sebet szakasszon.


S bűn nélkül is büntetve jön a szerelem

utamba áll és lesve minden este 

aranyhajat hurkol sorvadt szívemre.