Békesség a szívben
GondolatokHullo csillag
Hullo csillag
Hulló csillag ez az élet,
Röpke perc egy emberélet,
Tovatűnő, kihunyó láng,
Kipattanó szikra-szilánk,
Halvány derengő csillag-fény,
A mindenség szent, nagy egén.
Sötét vizek aranyfodra,
mit pajkos szel hajt sodorva
Szeszelyes ropke ke hangulat,S
S emléke is alig marad.
Siró szélben omló pernye
Ebből áll egy ember élte.
Fáraszt ez oktalan hajsza.
Nincs kedvem ily dőre harcra,
S a fenséges nagy mindenség,
A végtelen, sötét mélység
Vonzza hulló-csillag lelkem
Engedjetek — beleesnem.
Mikor elnémul
rozsdás színben tekerednek ,
tücskök már nem hegedülnek
elnémulnak madár csicsergések
csendben a nyár elszendereg.
Nem szédít a bódult virágállat
zöld fák kérge szépen lepereg ,
nem suttognak fákon levelek
felettünk az ég szürkén fészkel
minden meghal vas törvénnyel.
Virág eső nem hull többé felénk
illatukban zárult az örök meleg
szívünkben elnémul csendben ,
a nyárral meghal vidámság kedve
nagyot sóhajt szomorú kikelet.
Eltűnnek a bársony virág színek
fecskék itt hagytak minket rég
mögöttük fekete szín rebben ,
simogatjuk gyöngéd kéz melegével
a langyot, mi mind hűvösebb lett. .
Mert jön egy újabb idő mit érzek
vidám álmaink elszállnak egészen,
tompa fényű napsugarat lesem
töprengve magamban megelégszem.
s várom ,hogy újra nyár legyen . [W.B.]
Gyenge virag
Nyugtalanság
Nem, Sohse leszek én, mint a többi
Széltelen révben nyugvó szerencsés.
Horgonyra vetett , biztos hajókon
Sohse lesz lelkem nyugalmas teremtés.
Nem, sohse hívtak nyugalmas partok
És ha hogyha néha pihenni tértem,
Mint sirály, vizek szép,szelíd álma
Kint maradt lelkem a ködben, a szélben.
Nem, sohse fogom összébb vonni.
Viharban felnőtt, libegő szárnyam
Erős ölű fészkek ringató pelyhe,
Soha sem lesz üdvöm, soha a vágyam.
Jön, jön az élet, rám fogja markát
Vállamra veri keserű igáját.
De kinn marad lelkem a vizek felett
Tovább álmodni magános álmát.
Vilhelem--Margareta O.
Tavasz leanya
A tavasz lánya
A sok havas hegy már hiába őrzia tél uralmát lomhán őrködönkemény hidegben, nyirkos csúf ködönmajd tavasz jön és le fogja győzni.Száraz fa ága is érzi ,a határraúj zendülés köszönt, besugározzapazar aranynap s a csodás tavaszrafriss, csira, erő les jelre várva.Csak te lennél lelkem alantabbmindennél? légy vidám, mosolyba öltözzkészülj, a tél jól meggyötört a földhözhasonlóan, örülj, ujjongj, ne lankadj.Mert silány börtönöd hiába őrzi,Minden gonosz gonosszá őrködőna gyötrődésen, szürke csúf ködönátjutva fogsz te mégis győzni, győzni. Vilhelem--Margareta O. 09.01.2022.SZeptember vegen
SZEPTEMBER VÈGÈN
Eltűnik az évem, elmúlik az életBár látnám még egyszer a nyári vihart,Hűlő napok útján fakulnak a fényekMás vár a virágra, mely újra kihajt.Még reszket az ifjúi vágyam az éjen,Még villan a lélek, még gyűl a remény,De nem álmodok, mint a szikra, kevélyen,Az ősz lobogása lett már az enyém.Jöjj örök ősz, jöjj szép, arany őszömMély csendbe lehervadt örök rohanás. Derengjen aranyló, nagy álmú időkön Tavasz riadása, nyáréji varázs.Vad harc tavasszal bús, májusi könnyem Lágyítva a földet, lassan tovafolyt,Feszítsen az emlék míg álmodva, könnyen Behorpad alattam a föld valahol.Elporlad a szívem, megőrli az élet.Bús tél szele rezeg fagyos csontjaimonFenn új tavaszokra csendül fel az ének,Rügy pattan, kibomlik a rózsaszirom.Virág-leheletnél gyengébb sóhajom száll Elkapják, ragadják nagy, messzi szelek Megborzong leheletén szív, fű, liliomszálS halk vággyal álomba melegszenek. Vilhelem-M.O. 30.04.2022