Békesség a szívben
GondolatokTavaszban
Tavaszban
Bércek, halmok, rétek,
Szoros völgykatlanok
Zöld erdők, ligetek,
Gagyogó patakok.
Madarak beszéde,
Színes vadvirágok,
ó, mily boldog vagyok
Ha köztelek járok!
Emberek, érdekek
Önző, rideg harcok,
Erényeket tipró,
Gúnyolódó arcok.
Sötét világában
örvényeket látok,
El-elfog a bánat,
Ha közöttük járok!
Boldogsag
Öröm, te fényes szentjánosbogárka,
Világíts titkos vágyam éjjelén.
Bánatbokor mögül repülsz felém,
Csillogni kezd lelkem tövises árka.
*
Emlékek esti pillangói szállnak,
Körülrepesve múltam mécsesét.
Egy elkésett méh halkan hordja szét
Lágy illatát lehulló rózsaszálnak.
*
Kínom sötét fátylán ragyogsz keresztül,
Öröm, te fényes szentjánosbogár.
szárnyad rebben, szivem titka rezdül.
Nem élsz tovább, te fénysugár, be kár.
*
Mint áruló tűz szűz leány szemében:
Egy percnyi láng, s már veszve édes éden.
Nyári éjszakák
Lágy, lankasztó, mély nyári éjszakákon
jó lepihenni kint a réteken
és nézni, míg nem kerget haza álom,
hogy tündöklik az égi végtelen.
Hogy sugárzik a mennybolt kék derűje
hogy ezüstlenek fent a csillagok
és szívni mohón lent a renyhe fűbe
a levegőt, s a virágillatot.
A fák szagát, mit enyhe, lenge szellő
a messziből lassan idesodor,
beszívni némán és az éj enyelgő
vándorát lesni, amint bujdokol.
A Holdat nézni nagyon, nagyon jó
és elfeledni mindent, ami volt
és ami van, s tűnődni a kibomló
jövő képén, mit a szív rejtve hord.
És hinni, bízni abban: jobb lesz, jobb lesz
a sors, az élet, minden idelent,
holnap. Álmodozni. Sehol, sehol nesz
nem zavar. S lágyan elringat a csend.
Aztán felkelni csöndesen a fűből,
s hazaballagni szótlan, boldogan,
s örülni, hogy a szívből mély derű tőr
fel s az ajakról halk, drága dal fogan.
A Hold zenesze
A Hold zenésze
Aki bennem él, mintegy búvár
aki minden zajt s mocskot utál,
de ha szavakban,s dallamokban
a lélek megborzong, arra felkiált.
Lidércként, úgy él: magának,
magányában a szívkamaráknak
s biztosan tudom sosem hallja meg,
mit mond és üvölt e bolond század.
Nem érti a szót, mit torka alkothat
embert utánzó vad ordasoknak,
nem érdekli, ha égig is zengnek
a nászmenetek és veszedelmek.
Bármerre megyek,jön ő is velem
kergetem, de mégis követ engem
s az én utam e földön úgy lehetséges
csak vesztett harcok, sose győzelem.
Együtt vagyunk de még sincs velem
velem él,bennem, még sem ismerem
életemnek kúszás keresztvonalain
hagyta a sorsot, míg végez velem.
O hányszor vagyok, este, egyedül
mégsem keres fel és még le sem ül
csak a holdbéli mágusok módján
magával beszél, zenél és hegedül.
Folyton búcsúzunk
Folyton búcsúzunk.Egy-egy ismerős arc
A végtelenbe végkép eltűnik,
A kedves arcvonások szétomolnak,
Ma látod még, hiába várod holnap,
Folyton búcsúzunk .Kedves, szép szavakkal
Leszel szegényebb mindenik napon
Halottad van-egy gyengéd kézszorítás,
Meghitt szemek, másoknak titkos írás.
Folyton búcsúzunk, hullnak egyre hullnak
A percek, órák és napok, hetek.
Jövőd ott látod félig már a múltban
S míg napfény száll rád elmúló mosolyban
Folyton búcsúzunk .Kedves álmainkat
Irigy-mohón az élet tépdesi,
S mert szíved csonka törzsük látva fájna
Szép terveink formáját elfedi
Folyton búcsúzunk téli hóeséssel
Álmos felejtés gyémántport szitál
A múltat rejtő rőt emlékavarra.
De kincses mélyét, néha felkavarja