Békesség a szívben

Amire még vágyok

Oly ritka, oly kevés széles e világon,

Amire még vágyom.

Minden nap ritkább lesz, minden nap kevesebb

Kőfallal övezett, dús lombú öreg kert

Sötét, bólogató évszázados fái

Alatt némán járni

Járni fél aléltan,

Fehér liliommal szegett utak mentén

Mik álmatag-szendén

Égre nézőn állnak

Illatlelkük ima,

mintha

Templomba igyekvő lányok volnának.

En is ezt szeretném

Elmélázni minden harangkonduláson

Aranylomb hulláson

Minden naplementén.

Kertben — hova nem hat zaj, kacagás, ének,

Nem élni, nem élni, csak álmodni, hogy élek.

Álmodni, álmodni ódon falak között

Hol mindenki nyugodt, s egyformán öltözött

Hol minden hang puha, imára tompított

S a csönd életteli, sejtelmes, mély titok

Mit át-meg átitat,

Elomló áhitat,

S mit óramű kiszab

egyformán szelíd halk

Egyik, mint másik nap.

Szeretném a hajnal mindig ébren leljen,

Térdem térdepeljen,

Tűnjön, föloldódjon régi pogány voltom

,Hogy minden földiség rólam leomoljon.

Szemeim nyíljanak csodás új látásra

.Földöntúliságnak, óh, minden varázsnál mélyebb a varázsa,

E szentséges varázst semmi meg ne törje

Amire még vágyom,

zárkózott hallgatag kolostorok csöndje . . .

W.B.

Erdely a gyönyör

Mi vagy nekem?Nem színes röptű csóva

és cifra jelzők olcsó serege,

posztó ruhás szívek nyugovója

rólad regél a gyászok gyereke.

Voltál te látvány, vége-fogyhatatlan

és betöltöttél sóvár szemeket

Most köntösödet milliós alakban

fölébe-hulló könnyel temeted.

De fészkeikből akiket kivertek

megbánok mégis anya-kebleden

a száműzöttek haza-menni mernek

mert nincs nekünk hely, ami szebb legyen

O, bús öröké elárvult fiataloknak

Ó, elvarázsolt kincs-rejtő hegyek,

Erdély-anyánk, hej, nagyon megsiratlak

ha egyszer majd én is én is elmegyek.

Miféle vágy

Miféle vágy, álom,

bús szerelem,

tán szilaj szellemem

szállt e zöld-bolyhú fára?Felemel,

visz, oly szépen énekel.

Csattogj, füttyös, szép szenvedő!Szavad

gyémánt nekem. Szalad

velem nyaram s telem szétfolydogál

csattogj, bugyogj, fújdogálj.

Tán minden vagyok, tán űr, lehelet,

ős vadonban szeretet,

gomolygok, könnyű pára s szememen

kihajlik a kedvesem.