Békesség a szívben

Hirtelen mozgalmasabb lett a vendéglő.Szép lassan érkeztek a vacsorai esti vendégek 
persze mindenki fáradt volt a napi eseményektől.Rendre -rendre érkeztek.
Hirtelen Márta szívébe belenyilallott ,mikor meglátta Robit is, belépni ,egy szép nő társaságában.A szíve kegyetlenül zakatolt és oly furcsa remegést érzett a gyomrában .
Robi !O ,istenem.Nem szabadulok meg tőle ,fől fogja borítani az egész nászutat,
Talán meg házasságát is.Magában megbánta az elkapkodott férjhez menést,csak dacból Istenem !
Robi az ő szíve marad örökre .
Márta hirtelen felállt és elnézést kért Andrástól ,hogy fejfájása van ,és egy kicsit lepihen
úgyis a vacsora ,nagy részét elfogyasztották .

András készségesen felállt ,hogy elkísérje az asszonyt, De Márti csak legyintett .
-Ne András ,ne gyere ,nemsokára helyrejövők ,maradj nyugodtan 
-Úgyis tudom még elszívod a szivarodat.
-Jobban leszek mire te is jössz.
-Ahogy óhajtod drágám szolt András kissé meglepődve ,de a nőkkel mindig baj van gondolta .
Márta szinte légiesen,remegő lábakkal beszállt a liftbe,érezte hogy minden ereje elhagyja.
Tudta nagy döntés előtt áll,vajon Robi akarattal követi vagy véletlenül ?
Nagyon kell vigyázzon ,inkább kerülni fogja Robit.
Végül is András szakította meg gondolataiban .
-Elmúlt a fejfájásod drágám ?kérdezte .
-Igen ,egész jól érzem magam ,még egy kicsit fáradt vagyok de elmúlik ,lehet holnap itt maradok a hotelben .Olyan fárasztó volt a mai nap.De azért szorosan összebújtak egymás testét ölelve.
Mindketten fáradtan ébredtek.András a szokásosnál több ital fogyasztása miatt ,
Márti pedig nem aludt szinte semmit nem hagyta a sok szép emlék ami Robihoz kötötte .
--Tudod drágám szólalt meg Andris ,miközben simogatta felesége haját szeretettel.
Mondtam neked talán ,hogy ma találkám van a volt évfolyam társaimmal a Weinkeller borpincén összeülünk a barátaimmal egy kis tere-ferére.
Vagyunk egy páran ,ugye nem haragszol ha nélküled megyek.Senki sem viszi a párját.
-O ,dehogyis haragszom megleszek magamra is ,lehet meg kőrül nézek a hotel 
halljában ,ahol láttam egy pár butikot.Talán veszek valami emléktárgyakat .
Szeretettel megcsókolták egymást és itt útjaik elváltak. 
Nagy nehezen Márti felvett egy kis lenge ruhát ,majd lesétált a lépcsőkön a hallba ahol 
elég sokan ténferegtek már abban a délelőtti órában .
Jaj ,csak össze ne futnék Robival ,jutott hirtelen eszébe Martinák ,közben a gyomrában édeskés remegést érzett,ami felszállt a szíve felé.Ezt csak Robi tudta kiváltani belőle.

Megállt egy kis butik előtt ,és nézegette a fagyöngyöket meg más apróságokat ,amit ajándékba lehet vinni az otthoniaknak.
Hirtelen a butik ablaka visszatükrözte egy férfi meg egy női alakot a háta mögött .
Márta ösztönösen megfordult és szembe találta magát Robival és feleségével .
Ossze néztek ,ami egy pillanat volt de örökkévalónak tűnt számukra.Megfürödtek egymás szemeiben Szemeik előtt elmosódott minden,csak ketten voltak a hallban.
Robi volt ,aki megtörte a csendet hirtelen Csillához a menyasszonyához fordult :
-Engedd meg ,Csilla ,hogy bemutassam egy kedves régi barátnömet Mártát, 
-Csilla o a menyasszonyom szólt Robi halkan Márti felé fordulva.
Márta kigyúlt arccal nyújtotta remegő kezét Csilla felé .
-Márta vagyok örvendek az ismeretségnek.
-Csilla, szólt egy rekedtes női hang ,de mintha ismerném magát .Kolozsvári vagy ott járt iskolában
-Nem ,Marosvásárhelyi vagyok
-Nem lehet ,annyira hasonlít valakire ,akit ott gyakran láttam és folytatni akarta a csevegést .
-Igen lehet egy szinésznöre szólt bele Robi,hogy elterelje a Csilla butaságát.
-Ja persze mintha kiköpött Meg Ryan lenne és jó hosszat kacagott után

s mit mondott milyen Mártának hívják tudakozott Csilla .
-Máté Márta a lánykori nevem .Most egy hete változtattam meg Kardosra .
-Na látja hölgyem ,mégis csak emlékszem magácskára már az első pillanatban rájöttem.
Robi kissé dühösnek látszott Csilla szemtelen kérdései miatt,igy jobbnak látta ,ha megszabadulnak egy időre Csillától.
Felajánlotta magát Mártának ,hogy segít felvinni a csomagokat , ha Csillánk nincs semmi ellenvetése.
-O nyugodtan kísérd fel a kedves barátnődet,nekem addig rendelj a bárnál egy kis konyakot.
Ahogy beléptek a szobába ,Robi és Márti álltak egymással szemben,merev tekintettel bámulva egymást.
-Miért követsz kérdezte Márti ?
-Én nem követlek véletlen az egész hazudta Robi,nem látod a menyasszonyommal vagyok .
Robi végig simította az asszony arcát a melléhez szorítva Márti fejét .Márti remegett.
Mind bennem és bennem tolta Mártit ,csókolva zamatos szájat,egész a hálószobáig.
-És mi van az újdonsült férjeddel ? közben simogatta csókolta arcát ,nyakát .
-Találkája van a barátaival. Volt évfolyam társaival De miért kérded? Nem jön hamar ,ilyenkor kitombolják magukat.
Közben Márti lábai elgyengültek ahogy Robi kereste a száját ,mind hevesebben,tüzesebben.
-Hogy éltek ?
-András nagyon helyes fiú,szeret ,imád ,és persze nem csal meg ,mint te léptén, nyomon .
-Márti nagyon tévedsz sok minden csak pletyka te is jól tudod ,hogy szüleid ki nem állhatnak.
-Kitaláltak mindent ,hogy szétválasszanak.Fele sem igaz ,mit rólam beszéltek.
Márti lábai mintha gumiból lettek volna csontok nélkül tehetetlenül csüngött Robi testén .
Márti most már nem bírt ellenállni és hagyta Robit ,hogy már a nyelvével erőszakosan szétnyissa a száját.Erröl álmodott már régóta.
-Azt hiszed ,hogy két év után újra beszállhatsz az életembe ? kérdezte Márti.
-Most már sajnálom , de férjes asszony vagyok még csak egy hete.
-Besétálni ?
-Hiszen alig sétáltam ki,miért kellett oly gyorsan férjhez menjél?
Márti nyakán babrált a keze és szép lassan kihámozta a kis lenge ruhából.
Robi végig simogattat Márti rózsaszínű testét,és becézgette ,mint régen :
-Te csodálatos szépség rózsabimbós melleiddel.Az enyém vagy örökre .
- Azért vagyok itt Márti ,éretted.
-O ne csináld ezt velem Robi.
-Miért ? kérdezte ,talán megbántál mindent,miközben falta ,csókolta teljes szenvedéllyel 
és a következő pillanatban már rajta volt a Márti testén és lihegve lélegzett.
Mártiban is fellángolt a visszatartott vágy ,simogatta ,becézgette Robit önkívületben.
-Te hagytál el Márti,és mégis szemrehányást teszel nekem,miközben teljes súlyával hatolt Mártiba 
és magáévá tette mint hajdanában.
Márti tudta ,hogy ö Robi asszonya ,ö volt az egyetlen férfi akivel ezeket az érzéseket végig élte újra meg újra .
Mintha tökéletesen egyek lettek volna.
-Szeretlek Márti nagyon .
-Robi a tiéd vagyok ,miközben egymást átölelve tombolt érzékiségük .
Ami ezután történt,az vadul kavargó örvény volt,ami mindent elnyelt körülöttük .
Miután megnyugodtak valamelyest ,heverésztek az ágyban egymást simogatva.
-Jaj András kiáltott fel hirtelen Márti .
-Itt van kérdezte Robi?
-Nincs de minden pillanatban megérkezhet .
- Majd úgy teszünk ,mintha semmi sem történt volna szólt Robi .
-Igen úgy teszünk majd válaszolt Márti közben simogatta Róbert arcát szeretettel .
-De mi lesz ezután?kérdezte Robi.
-Vagyis hogyan érted ?érdeklődött Márti
-Még találkozunk ,remélem ezzel nem zártunk le mindent Márti ,vagy te másképp gondoltad?
--E-én, é-én nem is tudom Robi,dadogta Márti kissé meghunyászkodva .
-Most mentem férjhez.
-Még gondolkozom ,biztos találunk valami megoldást
Robiban ,valami megtört,a vágy ,a kívánat valahol a szíve mélyén borúsan holt pontra ért .
-Persze Márti ,megoldjuk valahogy ,de ne felejtsd el mi egyé tartozunk.
Robi lassan feltápászkodott a mélyen besüllyedt ágyból és halálra rémülten rogyott össze .
Előttük állt András kitágult orr cimpákkal,feldult arccal ,kikerekedett szemekkel,földbe gyökerezett lábakkal.

Séta a nyárban

Egy napos őszi hajnalban
míg a szél kering illanva tova
hullámba szálló gondokban,
beleröppensz a Vasárnapba.

Rőt,de termékeny fák alatt
száll az arany színű virág illata
és ünneplő öltözetbe simulva
felcsendülnek bársony harangok.

Tisztába öltözött a város arca
illatoznak bimbós őszirózsák ,
a fák ágain átszűrődő sugarakban
himbálózva csillognak varázsukban.

Sűrűsödött szagos virágok illatában,
lézengenek emberek sokasága ,
oly homályos füstbe fulladnak , 
a szürke hétköznapok szavaikban.

Valami kába varázs körül karol
elfelejted a poshadó tegnapot,
arany köntösbe bujtatott istenek,
harangszóra rozsát hintenek.

Oly édes ez a csepp szálló zene,
ringnak virágok ,tódulnak szavak,
víg sóhajok szédülten topognak
az őszi vasárnap ünnepe alatt.[W.B.]

Megritkult már a nyárfák levele

dúsan terül a réti fű vele

hosszan, amint ragadja el a szél

mint egy királyi, arany szemfedél.

Kinti hegyeken, a fosztott völgy körül

az erdőn bús, borongós köd ül

az égről szürke felhők csilingelnek

csak a fű él s a nyárfalevelek.

Csak a zöld fű s a vén levelek élnek.

sárgán ragyognak, öntüzükben égnek

mint aranyfényű szikrák hullanak

mint egy-egy nyári óra - pillanat.

Alig van levél a fákon, hullva hull,

s a zöld mezőre, hosszan, úgy borul

mint arany árnyék, ott fekszik talán

a nyárnak múlt arany ravatalán.

Sáros úton rohan velünk a gép

Betakarított már a mezei nép

Rohan a gép és rohan az idő.

jön a  falu, jön tűzhely és temető.

.