Jegvirag az ablakon

Jégvirág az ablakon

Jégből dermedt hét-toronyba

zárta be a tél a lelkem.

Vártam ,vártam szívszorongva

minden tüzem kileheltem.

Még egy kicsi kileső

ablakocskát sem hagyott.

Sohasem láttam a napot.

Mit eszelt ki a kegyetlen

hogy a tavaszt el feledjem

jégvirágot faragott.

S ó, én balga, elfeledtem,

a rabságot, haragot

dideregve száz napesten

mindig arra vártam, lestem,

hogy formál egy új alakot./W.B.