Imádott Apámnak

babumargareta01•  2022. február 6. 23:47  •  olvasva: 104

Apám te bukkansz mély ködökből,

elém naponta,hogyha már

a fény elfonnyad és az este,

a dombok mögött lesben áll.

 

Betűk halmazán ha bolyongok

szemeidet érzem hirtelen,

amint némán könyvre hajló

vállamon percre megpihen.

 

Néha járásodat látom olykor,

s gondokba ráncolt homlokod

amely mögött a kis családért

annyi emésztő tűz lobog.

 

Árván maradt erdélyi gyermek,

ki koplaltál s küzdöttél sokat

megharcoltál minden pontért

hogy tiszta legyen a sorsod.

 

Így kaptad lassan homlokodra,

mélyen sötétlő ráncokat

s szájad körül a keserűség

szakadékos vonásait.

 

Mi volt az életed?Szinte semmi

az idő sodrásában végtelen,

mostani koromban voltál akkora

mikor legkisebbnek jöttem én.

 

Apám,pihenj a föld kegyelmes,

te is vitted a Golgota keresztet

Siralomházunk ajtajában tőlem

nem hallod Jeremiás siralmát. 

 

Apam ,kemény bűnökett vallok

nem engedtem hozzád a papot

annyi év utan is szivemben lüktet 

lehet te sem akartal találkozni vele.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2022. február 7. 07:18

fogad részvétem