HUtlenség[2]

eltek,múltak a napok ,hetek hónapok és mi ketten voltunk- egy.Sokat beszéltünk telefonon is ,néha órákat.

Van, hogy nem is kellenek nagy szavak, nagy gesztusok. Van, hogy nem is kell nevén nevezni. Egy gondoskodó mondat vagy egy simogatás, több érzelmet takar, mint egy szerelmi vallomás. Sokszor az az egy mondat felér egy vallomással.Nem kell mindent túlbonyolítani.
Szeretni is olyan egyszerű viszont nagy dilémmában voltunk a találka helye miatt.

Egy szerelmes, vagy vággyal teli férfi mindig kitalál valamit..

Nehéz volt megoldani a találkozást,de hétvégeken találkoztunk Elemér lakásán ,amikor a felesége elutazott a barátjával szokás szerint minden pénteken pihenni mentek három napra, a várostól nem messzire egy kis üdülőházba..

A feleségével való viszonyom érdekes módon nagyon barátságos volt tudta, ki vagyok ,én pedig tudtam ,hogy ő a barátjával jár hétvégeken egy hétvégi házba a városon kívül ,amit fenntartottak közösen a baráttal.Gondolom örvendett,hogy a férje nincs egyedül így bátran mentem én is Elemérhez.

A mai napig is hihetetlennek tűnik,jó barátnők maradtunk ketten továbbra is Gyakran meglátogatom, de Elemér nevet nem ejtjük ki soha,mert mindkettőnknek fájdalmat okozna.

Ma is úgy emlékszem a házukra, mint ahol minden elefántcsontból, ébenfából és ezüstből van. A régi bútorok különös fényben csillogtak A kapualja ablakai finom zöld, sárgás és halvány-lila fényt szűrtek át s amint beléptem, mindjárt két kő-óriás feje meredt elébem haragosan, morcosan. Minden, ami sejtelmes és nagyszerű volt, az itt találtam nála.
Újra ifjúnak és szerelmesnek éreztem magam és boldognak ,a két fiam mint két őrzőangyal őrködtek felettem.Felpezsdült a vérem,többé nem voltam az a búskomor asszony ,aki várja a részeg férjét haza.

Rendesen késő este vetődtem haza azon a napon,. Az úton szaladtam, boldogan megvacsoráztam a fiaimmal együtt Aztán olvastam s gyakran három órakor is égett a lámpám. Álmomból sokszor felriadtam. Felszakítottam az ablaktáblákat. Az éj fülledt volt; az ég tinta,- fekete. Csak szögletében pislogott egy arany csillag, mint valami odatűzött drága ék. Körülötte halvány fényfoltok remegtek, mintha odalehelt aranyfüst nyomai lettek volna, önkénytelenül is a titokzatos ház felé fordítottam a fejemet. Az udvar mélyén a fehér orgonák virágoztak.
Elemér visszaadta teljes erőmet ,és az az asszony lettem ,aki voltam hajdanában.Voltak közös témáink is de a legszebbek voltak azok a pénteki napok,amikor együtt lehettünk.
Nem sokat mesélt gyerekkoráról mint ahogy én sem,viszont elmesélte hogy van egy lánya meg egy orvos fia ,akik Haifán élnek mindketten.
A nagy erős kezei mindig forrók voltak,amivel átkarolta a nyakam, forró arcát beletemette vöröses barna, hajamba és suttogta a fülembe -szeretlek kicsi.
Szeretett úgy sétálni ,hogy karját a vállamra tette,időnként belenézni az arcomba.
Bár ismertem életének történetét nem volt titok. Tapasztalt férfi volt a nő ügyekben tudta, hogy kell a fiatal nőcskékkel bánni, és mégis volt benne valami mint egy mágnes ami vonzott ,a teste illata
gyöngédsége,határozottsága a szavak finomsága amiket suttogott,a nézése ami nem csábító jellegű hanem inkább fürkésző pillantások voltak..
Mintha szerette volna megkérdezni ,hogy szeretem -e ,de soha nem tette.
Egy dolog ami mindig zavart ,már ismeretségünk elején amikor kijelentette ,-sosem válik el a feleségétől,vallása nem engedi meg.Különben is szereti a feleségét,mint élettársat.
Az igazság ,hogy én sem akartam felesége lenni két fiú gyermekkel.Nem is volt közöttünk ilyen téma.
Fiatal korában szép ember lehetett Elemér, barna erős és határozott.. Haja olyan, mint a selyem, selymes volt az arca, a szemének fénye, olyan a finom szalmaszínbe játszó bőre is.. A homloka, a nyaka és a nagy forró kezei igazi szerelmes férfikezek ,amit csak simogatásra kellene használni.

Amikor együtt voltunk nála ,az igazi férfi legszebb tulajdonságait véltem felfedezni benne.Szerette a nőket azt tudtam ,de nem gondoltam volna soha hogy szerelmünk kitart annyi éven keresztül.

Ezek az évek alatt megismertem Elemér nővérét: Dórikát és az öccsét Jánost akik nem nagyon csodálkoztak a ki tudja hányadik kapcsolatának. Valószínű Elemér gyakran váltogatta a nőket.
Amúgy kedves melegszívű emberek voltak.
De a mi kapcsolatunkkal megmutatta ,hogy kitarthat egy nő mellett is.
Összenőttünk ,főleg a klinikai időkben ahol gyakrabban voltunk együtt ,mint amennyit a férjemmel voltam egy végben.
Reggel műtétek előtt először meglátogatott engem a laboratóriumban .Már a kolléganőim is tudtak Róla es suttogták:
– -Jön a doktor úr.
Gyorsan érkezett a kék színű moltonköpeny mindig rajta volt ,még meleg időkben is,s a fehér klinikai papucsai kopogtak végig a folyosón,amíg hozzám eljutott..Mot is hallom a kimért lépteket.
Délelőttönként gyakran lejött hozzám,vagy a cukrászdában megittunk egy kávét,amikor szabad volt.
A műtőtermek a második emeleten voltak én pedig az első emeleten dolgoztam.
Délben kivártam én amíg befejezték a műtétek egy részét,mert lévén ,hogy számára közeledett a nyugdíjazás ,bizonyos számú műtétekre alkalmazták csak,de voltak elnyúló műtétek ilyenkor megvártam,hogy együtt menjünk haza.Ilyenkor persze bevásároltunk ki-ki magának.
Nem egyszer történt meg ,hogy üzletekben ismerősökkel is találkoztunk.Már én sem de Ő sem törődött. Gondolom a fél város tudott rólunk,csak a férjem nem.
Édesek voltak az együtt eltöltött délutánok éjszaka pedig mindig vele álmodtam.
Máskülönben most is gyakran álmodom vele, simogatom álmomban is szerelmesen.
Csodás kilenc és fél évet éltem Elemérrel.
Csak egyetlen egyszer volt ,hogy szinte megjártam.
En pont úgy viselkedtem otthon mint mint azelőtt pont úgy foglalkoztam a gyerekeimmel,akár most is.
Életem legszebb évei voltak.Nem tudom visszaadni,hogy abban a férfiban mekkora gyöngédség rejlett ,annak ellenére ,hogy mondhatnám eléggé nagy darab volt.Érdekes ideái voltak mindenféléről. Szokatlanul egyéniség volt. Nagyon művelt is. Társalgás közben nem kellett kerülnie a külföldi vonatkozású témákat, világtörténelmi vagy irodalmi hivatkozásokat, melyekért némelyek megorroltak és azt hitték róla, hogy hivalkodni akar az ismereteivel. Elemér meglepően tájékozott volt ezekben. Kitűnően beszélt nyelveket. Roppant szeretett olvasni, nem csak orvosi irodalmat,bármit
Végre alkalmam volt színházba menni ,meg koncertekre..
Egy évben a Fekete tengerre mentem a fiaimmal tíz napra,őrülten hiányzott a meleg kéz simogatása és a meleg bársonyos hangja. Imádta a zenét akár csak én így az autó tele volt kazettákkal.
A kilenc es félév alatt Elemér egyszer utazott el két hétre ,hogy meglátogassa a gyerekeit.Számomra egy örökkévalóságnak tűnt.Egyetlen megnyugtató az volt ,hogy mielőtt elment ennyit mondott:
–Remélem nem keresel új társat magadnak, kicsi- míg hazajövök,súgta félig viccesen félig komolyan.
Ritkán láttam rajta ,hogy féltékeny lenne.Bár en beszámoltam az otthoni helyzetről, hogy már előtte sem volt intim kapcsolatom a férjemmel-és tudta hogy nem hazudok.
De ha megálltam a klinika folyosóján valaki férfiemberrel diskurálni ,türelemmel várt -majd megkérdezte -mit akart tőled az az ember?
Egy alkalommal szinte ,hogy botrányos helyzetbe kerültem.

Ültünk egy szombat délelőtt a mi kis cukrászdánkban, kávét kortyolgatva ,csendben beszélgetve,amikor is Elemér megszólalt kissé szórakozott módon:
– Valakit látok – mondta Elemér.
Szembe ült a bejárati ajtóval.
–Kit?
–Ne ijedj meg.
– Ki akar megijeszteni?
– Nem tréfálok. Legjobb lenne innen eltakarodni
– Mi történik ?
– Most lépett be az ajtón Dr B. I a sebész barátom,de nem egyedül.
– Kicsoda?
– A férjeddel.
– Ne tréfálj.
– Nem tréfálok.
– Rossz vicc.
– Rossz vicc, de igaz.
– Ha megfordulsz, megláthatod őket.
A két férfi egy megüresedett asztalnál foglalt helyet. Italt rendeltek ,a férjem háttal ült asztalunknak.
Elemér felállt. Lassu léptekkel az orvos kollégája felé lépett.
-Szia Imre,-hallottam
Majd közel hajolva valamit csendben beszélgettek,majd hirtelenséggel bemutatta a férjemet aki akkor az Országos Turisztikai Hivatal aligazgatója volt.Azután évek múlva leváltották az ital miatt.
Majd pont olyan lassú léptekkel visszajött ,vállamra tette kezét es annyit mondott:
– Ajánlatos lesz, ha tudomásul se vesszük őket.
Akkor én mint egy kis nyuszika ijedten fogtam meg a karját..
– Menjünk mondtam.
Gondolom a távoli bolygókon az istenek is megdöbbenhettek bátorságomon…
Eközben új vendégek jöttek; zörrentek, a tálcák,poharak és a teremben félhomály lett mi szépen eltávoztunk. Rajtakaphatott volna akkor a férjem ,de a Fortuna ott keringett felettem.

Egyszer egy versemben megírtam ezt egyszerűbben mondom, arról van szó: a férjem tudta, hogy megcsalom.. De én is tudtam annyit hogy Elemér a lét és én vagyok az élete. Én vagyok a sikoly és Ő a megmentőm.
Szeretlek,szeretlek suttogta Elemér,akkor már kint voltunk.Egyszer elmesélte ,milyen vágyak kergetik őt otthonában .Félt ,hogy talán elveszít.

Szép vallomásnak találtam.