Hull a fák levele

Sűrűn hull a fák levele

A föld száraz lombbal tele,

Hideg őszi szél fuvalma 

Teregeti jobbra-balra.

Szomorú szívvel nézek szét

Mintha az én ágyam vetnék

S a zúgó szél altatója

Mintha csak énnekem szólna.

!Pedig nem is volna rossz tán,

Mély álomnak szállni most rám,

S szép csendesen, ahogy éltem, 

Elpihenni észrevétlen

És hogy oda lent ne fájjon 

E világból távozásom 

Nem álmodni semmi másról

Csak mind e bús lombhullásról.