Hogy utoljára sem

Igyekszem rád tekinteni
egy kis fűszer nekem ,
olykor megborzong a testem
feszültséged hirtelen
kiemel minket 
a zavart körülmények
muszáj korszak elsietett
rendetlenségében .
Én tartom nőiességem
babos szoknyám meglibben
feledve szemérmem
és szenvedő nemzedékem .
Szemüvegemben nézem
türelmetlen lépésed 
a víz csengő röhejében , 
mosolyom őrzőm felelőtlen 
míg lábaid zokni nélkül
puha köveken menetelnek
könnyű vászon öltönyben .
Közben igyekszem
távolodni tőled
fél lábon szökdelve 
szoknyám meglebbentve.
Semmi kedvem 
nézni idegességed
zavaros víz medrén
inkább taposok köveket
átúszok vizeket
fáradt kezeimmel.
És mi lesz még hátra ?
Ha újra elém tévedsz
ha van benned emberség
lábadon cipő lesz
csak hát a helyzet
mind érdekesebb.
libbenő estékben {W.B.}