harcolni az élettel

Hiába cikázik az ég felé a dalnak

szemet odarántó fényes madara,

hiába gyötörnek gyönyörű hatalmak

s hiába húz férfi szeme sugarat.

Bús megkötözöttségem nagy fekete láncán

tört-tükrű szememből szivárog a könny

egy igazi férfi megörülne láttán

s ajkamra a dac fémverete jön.

Munka zúgásában, rút kopott ruhámban

nappalom a küzdés,mely fáradtan néz

a józanság erős tiszta szava számban

s csak hajszolt embertárs keze minden kéz.

Elrohant férfiak tekintete rám hull

talán a sajnálat suhan arcukon,

vagy szólnak a hű, derék barátságul,

ki mellettük harcol minden harcukon

Félreértő ruha súlyos göröngy gondok,

cerberusként őrzik árvaságom

néha sírok,néha keményeket mondok

néha vérig vágom éles láncomat..

Szél malom harcok balga kitűzése

a független nő is groteszk árnyat vet,

sziklába fejemet nem verhetem mégse

s birokra a kórral sem kellhet az élet.