Halott verseim folott

Halott versem folott

Ó vers, te drága, árva versem

ki itt fekszel most holtra-verten

ne hidd, ne hidd, hogy gyilkosod vagyok.

Szívemben éltél, égi oltár, 

lelkemben izzó érzés voltál, 

melynek fénye lángol és ragyog.

Kedvesem képén voltál a keret, 

belőlem nőtt minden gyökered 

nem hagytalak a szürke földnek.

De rímek jöttek, víg gyilkosok

ó nem én vagyok a gyilkosod

árva versem , a forma ölt meg.