Hajnalban

babumargareta01•  2021. november 4. 19:45  •  olvasva: 74

Lelkemen túli zord lehetetlen

egy testben van, mint a titkom

nincs messze tőled,

nincs vád, mely életemtől elszakítana

kora hajnalban.

 

Már benned élek,

foghatlak, simogatlak, unhatlak

kincs vagy nekem

csillogó smaragdzöld kövek

alázatos darabja.

 

Most messze vagy,

szenvedélyed

bennem él nem apad

vágyad

lelkemben kincsesen felszakadt

kegyetlen gyönyörrel.

.

Tengerszemek

vallnak nekem

hajnal körül az égen zenélnek,

zavaros ködök között

s viharaid

az én lelkembe szállnak,

az én szívemben orgonálnak.

 

S ha hallgatlak,

a hajnalban

nem tudom,a ritka csendem

benned van-e zaj ?

Vagy kinn, a benned alvó rengetegben

mind halkabban tömörülnek

egésszé ?

 

És a neved

mind halkabban ejtem,

elhallgatom,

s a nagy morajban,

nem tudom kinek mit

hoz tetteire

hívatlan..

 

De én ketté hullhatok,

ketté tépve hűtlenségben

de maradok,

tengerszembe zárom titkom

s nekem maradsz.

örökre hajnalkor.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!