Ha lenne valaki

Ha lenne valaki,aki megértene

hogy örök sodrásba menekülve

arcoktól.szemektől körülvéve

vágyódom egyre a szerelemre.

Ha lenne valaki,aki megértene

miért lettem ennyire élettelen,

aki szólna hozzám jelentéktelen

kicsavarná jóságos tekintetem.

Kínoz engem már rég szerelem

tested támasz volt,egyre ölelkezett

testemmel és ez segítette békém

tele lettem csókolt szerelemmel.

Boldog volt fészkünk, szerettelek

meztelen válladon csüngött a kezem

s arcomon lángolt egy boldog kéj 

szád illatos lett csókos lehelettől.

Most tél van,világomban meztelen

kövek rég rólad formálnak hűséget

kitárt forró tenyeremben szüntelen

érzem a nyár tűzhányó szentséget.

Csak lenne valaki,ki mentené életem,

de jaj annak ki kínomban megtéveszt

magam siratom.turkálok hajad közt

ébrednek bennem feltörő ösztönök

összegabalyodva szemérmetlen,

testünk kitárva nyoszolyán hevernek

csókok, érzelmeid lassan érzékkel

testemet marják két száj keresztjén.

Fájó forró álmok kisírt mély árkok

megszakadt szerelemben kihívások

a nyoszolyán már nem kergetőznek

újabb ártatlan hűségek,forró csókok.