Gyönge virág

Gyönge virág

Halandó ember élte úgysem tarthat örökké

bölcsen dalolta a szent értelem énekese ezt,

mint a falomb, úgy nő és hervad az emberi lét

ó be kevés az, aki bár hallja fülével e szót

jól megszívleli azt. A remény ezekhez közel van,

és már ott rügyezik mélyen az ifjú szívén,

míg a halandónak az ifjúkor üdve virul még

sohasem -teljesülő tervet eszel ki bohón.

Sosem gondol rá, – a vénség után halál jön,

kórtól nem riadozik, míg fiatal meg erős,

be rövidlátók, kik nem veszik észre, be gyorsan

illan az ifjúkor s vele az élet egyszerre el.

Mint rövid álom, olyan hirtelen tűnik a szép

mámorító fiatalság. De a test romboló

vénség már a fejünk búbja fölött fenyeget!

Senki sem tisztel már, nem ismeri torz alakod.

Mert csak az ifjúság erős illata gyönyör

férfinak és nőnek. De ha megjön a szürke öregség,

mely férfit hitvány vázra cserél, derékba tör,

szívén csak átkos gondok rágnak mind örökké.

[Wilhelem Margareta]