Fiatal pár az őszi parkban

Ragyog az őszi reggel
s az ég azúrja megtelt
sok vándorló sereggel.
*
Szebb tájak mágnesujja
intett, s vakon vonulnak
*
Kiállók ablakomba
a parkban orgiázó,
színes, gomolygó pompa.
*
Gyászpompa. Mert a csöndnek
halálvonója siklik,
mélyén a színözönnek.
*
Ritmusban erre, arra
apró melódiákként
lomb hull testvér-avarra.

A jávorok, platánok
csak hullatják a sok színt
és sóhajtanak utánuk.
*
És irigykedve nézik a párt
ki jár alattuk,
s most gyűjtik a szívek mézét.
*
Most nyitja selymes kelyhét.
hogy mézzel és tavasszal
megáldottan beteljék.
*
Míg a halál-finálé
zúg földön, égen
ő most májusi, áldott Alleluja.