Fenn maradtál értem

babumargareta01•  2021. október 24. 22:27  •  olvasva: 28

Fennmaradtál értem az idők oltárán ,
vaksötéten dereng távolban képed
ördöngösen az élet léha fonákján
együttlétünk eltörpült megértésében. 

Ágyam felett fénylik keretes képed ,
csak fájó üresség árad fényében
ráterülnek elnyúlt testemre szűken
megcsillantva napsugaras emléked.

Ki kit melenget ma forrón álmában
elérve végre a valóság igazához ?
Hova széled majd a sok forró lehelet
mikkel együtt csókolóztunk nyáron.

A törvény nekem adatott örökre
és fáj szűkszavúságom halk zenéje
ma már csak magam kínozom félve
becsapva téged önmagam védtem 

örömök ,sóhajok kincsével terhelten ,
döntést hozott telten minden lépésed
forró karomban védtem valós értéked ,
hogy búcsúzáskor ne legyen sérelmed.

Ma csak porszemként seper a szél
rejtélyes titkok csapata békésen kísér
alázattal telítve, bölcsességükkel ,
hogy nehogy újra beléd tévedjek.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom