Fáj oszintesegem

Fáj őszinteségem, kopott réseken

kukucskálnak kedvtöltő álmok ,

hol ébredő talajra találnak, készen

állnak, míg alázatom faricskálom.

Úgy mint soha tekerednek egyre

testem ,bőröm barázdás recéibe,

meditálok és utálattal lesem végre

hogy keserűségem semmire megy.

Hasztalan volt minden cselekvésem

csendességem egyenletes kék egén ,

minden téren kudarcot szenvedtem

és dühömben változott egyéniségem .

Sok zöld levelek mint szúró tövisek

karmolnak sajnálattal sebet színezve

virágok még nem nyitják kelyheik

hogy enyhítsek fájó szívem rekeszeit .

És várom alázatom megtelt bőröndjét ,

hogy hasadjon szét és dobálja felém

a gondtalan bizalmat mit adtam egyszer

és hozza egyenesbe elfelejtett kedvem .[W.B.