Fagyoskodo madarak a teli kertben

Fagyoskodó madarak a téli kertben

Az ébredés lassan környékez minket,

lassan hántjuk le a verejtékes inget

s a világ úgy szorul közénk, akár az ék.

Áporodott szagát érzed-e? S mégis,

nem tagadhatod, minden íze tied is,

átkarol fénye belép s hiába, szép.

Fordul az ember meleg ágyában s felkél,

munkájához siet, kissé megáll egy kertnél

s elnézi a téli madarak étkezését a havon.

Az a gondolat nem fut keresztül a lelkén,

mi lenne, hogyha mások hideg telkén

ő éjszakázott volna egy havas padon?

A nagy hidegben összehúzódik válla,

amint elfordul, nem hallja, hogy az állat,

a borzas madár fázva, utána csipog.

Bizony, ha mereng s nem vigyáz magára

az ember s másokra néz, kihűl a pára

szájában és mindennap megfagyhat valakije.