Este

Lehajtják fejük' a virágok,

A madár pihenőre száll,

Emelkedik az est dagálya,

Mindjobban terjed a homály.

Szivem is fáradt. Halkabban ver.

Pillámra szender árnya ül,

S lelkemet, mint napot a felhők,

Halk álmok suttogják körül.

Úgy rémlik, mintha messze vízről

Valami nagy zaj zsongana,

Mintha felébredő örök álmok

Huilámraja tolongana.

De mire hozzám ér s fölöttem

Szomorún, éj lesz, összecsap 

Zajából itt csak siketítő,

Alomtalan, nagy csend marad