Emlékezés Apámra

Nagy könnyeim felé szállnak,

Kavart szívem hozzá sóhajt

Bánatom is neki szól.

Gőgöm lecsillapul,

Akaratom elpihen, 

Nyughatatlanságom is elül

Isten, élet nem hánytorgat.

S mindenen túl s mindenen innen, 

Viharban, csendben, hitben, bűnben, 

Szidalmával, bocsánatával,

Simogató, lágy szavával 

Csak felém néz.

Becsapott, hervadó, könnyes arcát, 

Remegő, kihordott, fáradt lábát, 

Meleg szívét, néhány ősz haját 

Csókolom és ölelem.

S lábnyomába 

Sűrűn pereg a könnyem