Egy szobrász bánata

Babonás formák rabjaként

Véstem márványt s gyúrtam sarat 

Száz éjszakán hajszolt keresztül

Formákba vágyó akarat.

Márvány és sár közt tétován

Farag, gyúr, kapkod a kezem

Melyik igaz, melyik enyém?

Száz éjszakán át kérdezem.

Az anyag, bárgyú, buta béklyó,

De vág, de űz egy akarat 

S száz éjszakán szilánkká tépem,

Vagy sárrá gyúrom magamat.

Jaj kínnal virradt hajnalokkal

Hanyatlóm el csak én, szegény 

Rám néz az anyag titokarca

S jaj, nem enyém, nem az enyém .