Egy régi hos emleke

Már előre, már előre

Úgy látom, mintha itt volna

Ifjúságom ezer dolga 

mit befogott már a rozsda.

.

De ami szent, szentnél szentebb

Enyém,minden ifjú és merész

És sohsem fog megvénülni

És ifjabb lesz az vénségem.

Maradandóbb az igaznál,

Ott fogok egy dombon ülni

De tán nem népdalt dúdolok

dalok jonnek hozzám énekelni.

Hogy ekémmell bandukolok

Földet tör négy-nyolcz tulok.

De ha akarom, emlékezzem,

Es akarom, hogy megtegyem.

Lássam frissen, jobban, szebben.

Meghurcoltan, sokat látva,

Űzve, szidva és imádva

Nem tehetek kegyesebben.

Ön fejemre koszorú babérja

Mint hódoltan, meghajolva,

Magam csalva, bántva, lopva

Rázudítok a nepdalomra.

Egy nagy égi háborút

Olyan szép volt ifjan látva

S úgy illik az otthon-tájra,

Úgy illik az én világomra.