Egy csendes délután

A délután nagy mákszirmokat hint el.. .

Az óra is oly álmosan ketyeg ma.

8 az utcazaj mély-halkan szűrődik be,

A mint a villamos lustán csilingel.

A szalmasárga függöny meg se rebben.

Aranyrózsákat tűz reá a napfény.

S egy vén karosszékben, az ablak mellett,

A férjem szunyókál a csendben.

Én lassan elmerengek lelkem gondjaiba 

Illata lustán terjed, mint az álom

E kis lakás ma csöndes és nyugalmas,

Nincs benne ma se nagy öröm, se bánat.

S a másik kis szoba hűvös csendjében,

Fiam úgy alszik a kis hálós ágyban,

Miként lehunyt szemű pufók kis puttó

Egy barna, vén őszhajú festő képen.