De elhitetem

babumargareta01•  2022. január 15. 21:16  •  olvasva: 64

Én elfeledtem bölcsen hiúságom,

mert minden meddőn sikerült

és testemben keringenek rémek, 

s az álmok szent szívére lépnek.

 

Minden oly homályos, nesztelen,

s szótlanul higgadni készülök

a békés szent üdvösségemben

mindent tiszta lappal kezdenék.

 

Védek magamban két lángot

az Időt,mi meghozza ítéletem,

s a Szeretet lángjának fényét

összekötve vak álom éhséggel.

 

Mert úgy fáj,az ellentétek harca

begubózva önzetlen énemben 

gyötörnek a hiányzó gyönyörök,

csak ígéretek szállnak fel az égbe.

 

Lehet megadom magam tisztán,

a megzavart fények káoszából

mert nincsen visszaút Világomból,

kétségek között harcolnék talán.

 

Elhitetem büszkeségem hatalmát

biztonságosan,hatalmas erővel

mi szemedből visszatükröződik 

s tapaszt hintesz fájó sebemre.

 

És üdvözülni fog szerencsém 

keringeni fog a tiszta ég alatt,

gyöngéden majd feléd hajlik testem,

hogy átölelje a szót ,mi kimaradt.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!