Busan

Szobám mesél a síri mélyről,

Hol szúbogár időket őröl,

S mint óra mivé, tik-takol

Egy zongorának halk akkordja 

A régi-régi dalt dalolja

De merre ö ma ? Hol?

Borongva néz az ég fejemre

Melódiája szivrepesztve 

Ajtókon át remegve sir.

Tépázza már a szél a fákat

A por-belepte táj be bágyadt!

Ily kínra hol van ír?

Kifáradt hangon bügva-nyögve,

Tiz gyönge ujját elgyötörve 

Bevégzi már a dalt.Ez árva lélek eltiportan

Nem úgy, mint szent menyasszonysorban

Elfülva fölsóhajt! 

Koromsötét a mennyek boltja,

A nóta vége csonka, csorba

Mint ócska tőr, mely szúrna még.

E dalban régi szerelemről 

Két árva bús siráma csendül

S cikázva zeng az ég . ..