Búcsúzni

Ahányszor hó hull az idő mélyén

Nem búcsúzom,csak megyek,

Mert karba öltve menni el

Jobb volna ,talán veled.

De te maradsz emlékem,

Barlangja már az otthonod

Hol cseppkövek a mosolyod

Kőcsipkés templom ívein.

Es oltárt rejt a félhomály

Mert képe arcod,de lehet

Az is hogy ,hogy csupán kezed

Annak is csak egy újja már,

vagy újjnyomata, vagy. 

Érintésre hangja volt szavam,

mi bujkál bennem hangtalan

s lappang szívedbe vágyakozva.