Bizalom

És te mondtad, én is jöhetek

s meglóbáltad izmos, vaskos karod

homlokod sok apró ráncba tódult 

s nem kértél semmi magyarázatot.

Sűrű homály borult mindenfele,

töprengve néztelek, erre-erre

mondta vastag hangú modorod,

ha menni akarsz én készen állok.

Én csak nézek, az égre nézek,

De csillagot sehol sem látok,

Szemeimben egy sötét átok

semmit sem értek,semmit sem látok.

Be szép is lehetne ez az este

Jó volna benne körülnézni,

Jó volna mindent megigézni,

S a holdat nézni,veled kacagni.

Mennyi kincset rejthet a méhe

De a szememnek nincsen éhe,

És nincsen fénye,megyek előre.

S homályos titok marad örökre.