BESZEL A CSEND

BESZÉL A CSEND

Beszél a csend a csenddel, 

s én csendben hallgatom.

A csendből valami csendül

csendes dallamon.

Valami mintha fájna, 

valahol mintha égne,

valahonnan mintha 

valaki visszanézne.

Szemem a messzeségbe

mélán hiába tágul, 

emlék-emlékbe fásul, 

emlék-emlékkel társul,

és jön felém a csendből az

aki visszanézett.

Kérdőn reám tekint 

s megkérdi: hogy még élek?