Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Befejeztettet
babumargareta01 2021. december 21. 20:26 olvasva: 65
Félelmetes, hogy oly gyávák vagyunk
izzadt tenyerünkkel semmit nem fogunk,
várjuk a biztatást förtelmes lazán,
mert minden csak csúszik a lét talpán.
Végképp kiábrándultan, tanulatlan
fecsegünk ezt-azt és mondunk semmit,
vállunkon hordjuk léha erkölcsünk
és tapsolunk minden csekélységért.
Hova lett a világnak az érdemrendje
hol van a kalapját megemelő király
ki hozza tálcán zsíros ebédünk
utána ki törüli el a mosott edényt?
Lesz még árvább a sokat tudó nemzet
a semmiből próbál majd találmányt
szertelen haraggal néznek gyerekeink
ennyi lett volna érdemünk mi világot tárt?
Lépesről lépesre egyre tudakozunk
a szomszédnak új-e az autója
vagy villát épített a nem tudom hol
vagy éppen kifogyott bankszámlája ?
Gyertek, szedjünk magunkra valamit,
hosszabbítsuk meg a napnak hosszát ,
lerövidült napoknak árnyékos estje
semmi jót nem szül, csak kiábrándulást.
Mennyi önhit rejlik egyes lelkekben
agyuk már szinte megavasodott háj,
már semmire nem terjed a józan elme
unokáink megátkoznak torvényesen.