Az örök szimfónia

Az örök szimfónia

Az örök szimfónia sosem hal meg
belőle tisztulnak meg édes érzelmek,
dallamos mementója lesz a létnek
hullámzik lelkedben a végtelenbe.

Az örök szerelem sosem hal meg
kígyó módra csúszik körülötted
átöleli forrón, végzetesen tested
lángot kebelez be sajgó szívedbe.

És csalfán szorítja tested kelepcébe
míg szíved a torkodban édeleg
halkuló zeneszó simogat éjjelben
s a hegedű vonója visít melledben.

Oly bánat ül szívedben sokszor
búsan hallgatod a zenét annyiszor
vértelen ajkadon csüng a kérdés,
feleletnek igaz helye a megértés.

És várod lágyan a Bach szimfóniát
körülötted hangjegyek hullámzanak
térdepelve keresed elvesztett álmod,
hegedűszó simogatja sok csalódásod.