Az ismeretlent szeretem

A tengerek hívó végtelen kékje,

Ha beleolvad a fátylas messzeségbe 

Elnézem hosszan, hosszan megigézve.

A lelkem csupa olvadó élet,

Szendergő mélyén elrejtve szunnyad

Ezer délibábos, színes hangulat

Ezer gyönyörű harmatos álom,

Oly szép! Kár volna, hogy valóra váljon.

Az ismeretlent a messzit szeretem

Az élet intő szavát, sárgult levélen

Hallgatag, rejtve melengetett szókat,

S ha telkemen sajog édesen fájva

Ki nem mondott szavak varázsa.

 A kiejtett szóból a varázs elszáll

Az élet szép talány, de megfejtése fáj. 

Van egy titkos álmom soha be ne teljen

Az ismeretlen üdvöt a messzit szeretem.

A lelkemben zsongó, legszebbik dalom , 

Nem írom meg soha, megíratlan hagyom 

S mi eremben lüktet a legforróbb csókom, 

Síró kósza szélbe, titkon elcsókolom. 

Elrejtem csóktól bíboros számat, 

Míg rajta a csók halvánnyá bágyad.