Az élet ajándéka

babumargareta01•  2022. január 14. 16:41  •  olvasva: 18

Szomorúságom szűz pillanatában
ténfergek könyöradományért,
hallhatatlan sikolyok falán
konganak megtépázott cicomák.

Oly csendes sóhajom csengője,
hattyúdalom kopik könyörben
homok falon csurgó illúzióm
kristályként esik álom cseppbe .


Vagyok s még leszek talán,
éltetni akar a fájdalom gyötrelme,
cinkoson csillognak szememben
ronggyá foszolva, énem sérelmek.

Foltozott ,kisírt lelkem ablakán
lengedezik fátyolba borult kéj,
zuhatagként testem talapzatán
szívem pulzusa fojtottan henyél.

Mert van az életnek adománya,
egyre várni kell órát, pillanatot
cicomázott testem büszke alázata
felforrva buzog kínos percekért. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom