Az élet

babumargareta01•  2021. április 18. 10:01  •  olvasva: 74

Kacagó örvénybe hullt szép idők
zizegnek az izzó erdők tövén,
s a nap sárgás villanások övén
az égen máris fénynek kell lenniük.

Csupa ringó-bomló susogással
őszi légnek nyálkás fodrai,
keringnek velem az idő bomlással
behálózva sorsom szennyeit.

Ami emberi volt könnyen tapadt
szelíd csillagom lazán vezérelt
nem tagadtam meg sosem szívemet
szájam némán őrizte tettemet..

Mert rabja voltam az ég kékjének,
a levegőtlen földi káoszban
mint az emberiség részecskéjének
túl érleltem magam szokásokban.

Valami földöntúli forróság hevített
földöntúli újuló erővel lobogott
s megcsapott a maga gyönyörében
de már eltűnt a homály küszöbén.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2021. április 18. 21:00

nagyon szép gratulálok remek

SzaipIstvanne2021. április 18. 17:15

"nem tagadtam meg sosem szívemet
szájam némán őrízte tettemet..." Szép életversed
szeretettel olvastam.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom