Arny a tó felett

Árny a tó felett

Árnyék borult a tóra

s tükrét homályba vonta

úgy terült rajta el, mint

bús, temetési pompa.

Fölé hajoltam némán

a sok lehajló lombnak

s éreztem a szívemben

az árnyak mért borongnak.

Hűs szellő érintésén,

avarján hullt levélnek

megsejtettem a fák s a víz

egymással mit beszélnek.

És arcom, mi átvillant

a levelek közt csendben,

a tóra olyanná vál

mint fénykép gyászkeretben.