Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Amire még vágyom
babumargareta01 2022. január 19. 21:06 olvasva: 112
Amire még vágyok
Oly ritka, oly kevés széles e világon,Amire még vágyom.Minden nap ritkább lesz, minden nap kevesebbKőfallal övezett, dús lombú öreg kertSötét, bólogató évszázados fáiAlatt némán járniJárni fél aléltan,Fehér liliommal szegett utak menténMik álmatag-szendénÉgre nézőn állnakIllatlelkük ima,minthaTemplomba igyekvő lányok volnának.En is ezt szeretnémElmélázni minden harangkondulásonAranylomb hullásonMinden naplementén.Kertben — hova nem hat zaj, kacagás, ének,Nem élni, nem élni, csak álmodni, hogy élek.Álmodni, álmodni ódon falak közöttHol mindenki nyugodt, s egyformán öltözöttHol minden hang puha, imára tompítottS a csönd életteli, sejtelmes, mély titokMit át-meg átitat,Elomló áhitat,S mit óramű kiszabegyformán szelíd halkEgyik, mint másik nap.Szeretném a hajnal mindig ébren leljen,Térdem térdepeljen,Tűnjön, föloldódjon régi pogány voltom,Hogy minden földiség rólam leomoljon.Szemeim nyíljanak csodás új látásra.Földöntúliságnak, óh, minden varázsnál mélyebb a varázsa,E szentséges varázst semmi meg ne törjeAmire még vágyom, zárkózott hallgatag kolostorok csöndje . . .