Alomvilág

Puha álmom néha tolvajként les
sarkában ködös árnyék kuporog ,
hajdani álmodozó asszony vagyok
nem kell magam soha megadnom.

Hívó hang fut álmaim szűk résein
ütemes éneke néha hosszan tartó
siralmas panaszom egyre fellobbanó ,
élesen fonódik rá alkalmi álmom.

Arcomat fény felé  fordítóm
útjaim fonalát unottan látom ,
álmom feléd kerget boldogan
hozzád visz utam egyre ,tudom.

Ne szeress senkit, nekem hódolj ,
ha látsz tűzként égesse torkod
a vad vágy,mit nyugodtnak látom
pillámra könnyen tapassza csókod.