Alkonyi hajnal

babumargareta01•  2021. szeptember 28. 13:18  •  olvasva: 85

  • Néma fegyvereit köszörüli fölötted a hajnal

    halványsárga nyila csiklintja a cifra eget

    gőzölög a sötétség s távolodik most indulatosan.

     

    Piruló fák közt hajtja a szél az éji ködöt már

    súlyos szárnnyal szállnak a göndör fellegek ott,

    bár szállana így el az életed egyszer!

     

    Barátod nézne utánad, mint csapkodsz az égi magányban,

    és a síkos párába mosdatva meg arcát

    kínzott lélekkel intene néha feléd.

     

    S te köszönnél habzó, fénylő búcsúszóval

    szavaid tiszta szelétől reszketne a fű s a magas part,

    s hullámzani kezdne az erdő meg a mart..

     

    Felhő lapul az égen,mint pecsét szöveten.

    S árnyék tapad a fűben,mint moha a köveken

    Óriás madár a táj,a csorgó holdban felragyog,

    s ha mozdítja szárnyait,reszketnek a csillagok.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!