Alkony

ALKONY

Belengte már a tájat
az alkony árva kékje.
Mélyén fakult homálynak
felbújt a hold az égre.

Dőlt házak tetejére hull
fénye sárga sávnak,
de hogy a földre ér le
szürkés színekbe bágyad.

A kékség egyre lágyabb,
tompább, fárad fehérbe,
mint kimúltán a vágyak.

S hogy egy felhő elérte
a holdat, vak sötétben

ájulnak mind a házak.