Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A vágyak mosolyán
babumargareta01 2020. augusztus 10. 18:16 olvasva: 168
A vágyak magamtól rég elszálltak,
már nem tűnődöm, mik várhatnak,
lemondásom végigsétál a földi bájon
úgy, mint a holdsugár a fénysugáron.
Nap ernyőt nyitok ki csendesen
szívem fölé, mint kényes úri dáma,
szívem, sértett ne érje hő, ne fájjon,
könnyezek, én fukar nem engedem.
Ablakom a tavaszba ki nem tárom,
nem ízlik rest kedvemnek életem,
durcásan tolom el szerény ifjúságom.
Magam sem tudom mit képzelek én
fejem két párna közt, csókok idején
s ébren álmodom , mi is az a végtelen.
babumargareta012020. augusztus 13. 18:47
Köszönöm szépen!
Szeretettel...Babu
Törölt tag2020. augusztus 11. 20:59
Törölt hozzászólás.